16. fejezet 1/3.

Sziasztok! Szeretnék meggyőződni arról, hogy ténylegesen érdekel titeket, amit írok. Én tényleg szívem-lelkem beleadom, minden héten írok bele, nehogy utolérjem magam és sokat kelljen várnotok. Arra kérlek titeket, amennyiben kíváncsiak vagytok a folytatásra, gyűjtsetek össze legalább 4 kommentet. Igen, a chatben is elfogadom, de lássam nyomát, hogy van, akit érdekel! Nem szeretem ezeket a módszereket, de tudnom kell, mennyire strapáljam magam, hiszen az én időm is véges. 

„Nem az ajándék értéke számít, hanem a szeretet az ember szívében.”

Már csak pár nap választott el minket az ünnepektől. Vagy, ahogy Daniel mondaná, már csak négyet kell aludni, hogy feldíszíthessük a fenyőfát.  Két nap volt hátra a munkaidőszakomból és ez idő alatt még el akartam intézni egy nagyon fontos dolgot. Megvenni Valentino ajándékát. Kedden este, mikor ismételtem Valentino lakásában vacsoráztunk, a konyhában maradtam, hogy segítsek Stefanianak elmosogatni. Megvártam, míg a fiúk átmentek a nappaliba, majd Valentino édesanyjához fordultam.
- Szükségem van a segítségedre! – támadtam le. – Fogalmam sincs, hogy mit adjak ajándékba Valentinonak – meséltem elkeseredve.
- Hűha – sóhajtott nagyot. – Az a baj, hogy nekem sincs ötletem – elszomorodtam. Stef volt az utolsó reményem. – Adj neki valami olyat, ami sokat jelentene. Egy képet, egy apró tárgyat a barátságotokról, vagy bármi – tanácsolta. – Hidd el, ez többet jelentene számára, mint egy új bukósisak vagy valami – felnevettem.
- Arra is gondoltam pedig – kuncogtam. Elmosolyodott. Elkezdtem törölgetni a tányérokat, miközben eszembe jutott a legtökéletesebb ajándék.

                                                  ***

Huszonötödikén délben az olasz hagyományok szerint is közösen ülünk családi ebédet. Ez után kerül sor az ajándékok kiosztására. Mivel többségünk olasz – egyedül Daniel nem – úgy döntöttünk, most is ezen hagyományok szerint fogunk cselekedni.
Daniel reggel segített nekem bepakolni a meglepetéseket az autó csomagtartójába és ő is hozta saját kezűleg elkészített, szuper titkos ajándékait. Mindketten elegánsan öltöztünk fel. Természetesen nem bálba készülősen, de azért adtunk a megjelenésünkre, hiszen mégiscsak ünnep van. Miután tökéletesen összeszedtük magunkat elindultunk a Rossi házhoz.

Nem csalódtam. Stefania sürgött-forgott a konyhában, míg a fiúk egymást segítették a készülődésben. Luca a haját próbálta elviselhetőre fésülni, míg Valentino két ing között vacilált.
- Ülj le a kanapéra! – nyomtam egy apró puszit Dan fejére, majd a konyha felé vettem az irányt.
- Én nem mennék be! Engem is kiküldött – suhant el mellettem Vale.
- Biztos beleettél a kajába – nevettem.
- Én? – kérdezte döbbenten. – Én egy hős voltam! Megkóstoltam nem-e romlott! – még hangosabban nevettem. Imádom ezt az embert, lehet akármilyen dilinyós is.
- Gyere te hős! – húztam közelebb az ingjénél fogva, majd segítettem neki begombolni. Ahogy végignéztem mellkasán, nagyot kellett nyelnem. Elöntött egy érzés, melyet már hosszú évek óta nem éreztem. Megkívántam egy férfit, szexuálisan.
- Kösz. Angyal vagy – mosolygott rám, majd nyomott egy apró puszit az arcomra köszönésképpen és tovább sietett, hogy befejezze a készülődést.
Luca közben használta bátyja hajzseléjét – bár azt nem tudom Valentinonak minek hajzselé – és végre tökéletesen állt a frizurája. Leült Daniel mellé és beszélgetni, majd játszani kezdtek. Úgy döntöttem csak azért is benézek Stefhez.
- Szia – köszöntöttem egy puszival. – Segíthetek valamiben?
- Nem kell, angyalom – mosolygott. – Boldogulok. Inkább foglald le Valentinot, mert egyfolytában bejár a konyhába – nevetett.
- Rendben – nevettem én is. – Megnézem, mit tehetek. De, ha kell segíteni… - kezdtem bele, de félbeszakított.
- Szólok – bólintott.
- Köszönöm – visszasétáltam a nappaliba, majd a fürdőszobaajtóhoz. – Mi a baj szépfiú? – incselkedtem vele viccesen.
- Semmi-semmi – rázta a fejét. – Kész vagyok már! – robogott ki hozzám. – Anyu kizavart, mi? – nevetett.
- Inkább finoman kitessékelt – mosolyogtam. – Megbízott azzal, hogy ne engedjelek a konyhába, szóval találj ki valami más programot – utasítottam.
- Srácok? – kérdezte.
- Játszanak – mosolyogtam.
- Akkor… öö.. talán.. nézhetnénk valami filmet – vont vállat.
- Milyen filmre gondoltál? – indultunk el a szobája felé.
- Nem tudom – vont vállat. – Valami vígjátékra – mosolyogtam.
- Akkor legyen a Nagyfiúk Adam Sandlertől, légy szí’ – kértem. Imádom azt a filmet.
- Nyaras filmet karácsonykor? – nevetett.
- Akkor legyen a Csontdarálók – ajánlottam.
- Rendben – bólintott. – De csak, mert karácsony van – kacsintott.
- Na, persze! Amúgy is rávennélek! – nevettem, mire ő az ágyra lökött és csiklandozni kezdett. – Be fogok pisilni! – nevettem. Szerencsére leállt, mielőtt ez a katasztrófa bekövetkezhetett volna.

Elnyúltunk egymás mellett az ágyon és így néztük a filmet. Körülbelül a felénél elpilledtünk, és már jóval a film vége után, Stefania hangjára ébredtünk.
- Lia, segítenél egy kicsit? – kérdezte, majd megtántorodott, mikor megpillantott minket. Egymást ölelve aludtunk.
Pislogni kezdtem, majd megdörzsöltem a szememet.
- Tessék? – néztem fel.
- Semmi. Aludjatok nyugodtan! – indult ki. Valentinóra néztem, már ő se aludt. Felkeltem mellőle és Stefania után indultam.
- Ne haragudj, csak kicsit elpilledtünk… - magyarázkodtam. – Itt vagyok! Miben segíthetek?
- A terítésben – mosolyodott el. – Szeretnék egy kicsit ünnepieset – mesélte.
- Rendben – bólintottam. – Összehozok valamit – ígértem. Bár Valentino étkészletei alapján nehéz volt alkotni, találtam a szekrényben egy nagyon szép terítőt és Stefania vett előre néhány karácsonyi szalvétát, így ezekkel díszítettem az asztalt. – Na? – néztem Stefre.
- Szép lett – bólintott, miközben kikapcsolta a sütőt. – Kész vagyok! Szólnál a fiúknak?
- Persze – mosolyogtam, majd a nappaliba siettem. Már Valentino is ott ült a srácok mellett. – Fiúk, irány kezet mosni! Ebédelünk!
- Ne már anyu! Már csak egy pálya van! – könyörgött Daniel.
- Hát jó… akkor majd én meg Valentino osztozunk a játékokon – a körömágyamat fürkésztem, hogy hatásosabb legyen.
- De azok a mieink – dermedt le kisfiam.
- Na és? Majd mi megnézzük őket – vontam vállat. Daniel könnyebben befolyásolható volt, így a fürdőszobába rohant, Luca pedig követte. Egyedül már úgy se tudna játszani.
Ahogy elhaladtam Valentino mellett, felnézett a kanapéról és felemelte tenyerét, hogy lepacsizzunk. Tehát, neki is tetszett a cselem. – Gyere te is! – biccentettem a fürdőszoba felé. A fiúk megmosták a kezüket és beszáguldottak a konyhába. Én és Valentino is kezet mostunk és követtük őket.