17. fejezet

„A veled töltött idő ráébresztett arra, mi hiányzott eddig az életemből. Minél többet vagyunk együtt, annál inkább veled képzelem el a jövőt. Ezt korábban senkivel kapcsolatban nem éreztem! Sőt, lehet, hogy nem is fogom. Mielőtt megismertelek, soha nem voltam szerelmes! Bolond lennék, ha nem küzdenék érted!”

- Miért nem maradtok éjszakára? – kérdezte Stefania, miután este megemlítettem, hogy ideje lenne haza mennünk.
- Nem akarunk zavarni – ráztam a fejem. – Egyébként se férnénk el.
- De – mosolygott. – Luca és Daniel elférnek együtt, te pedig aludhatnál Valentinoval – ötletelgetett.
- Nem is tudom… - gondolkodtam el. – Dan? – pillantottam kisfiamra, aki még mindig Lucaval játszott.
- Maradjunk! – kérlelt. – Ugye? – nézett Lucára.
- Igen, Lia! – a Lia nénitől szerencsére hamar eljutottunk a Liához. Luca jó néven vette, hogy megkértem, tegezzen.
- Rendben – sóhajtottam megadóan.
- Szuper – nevetett Valentino.
Stefania elsietett újabb ágyneműkért, szépen megágyazott nekünk, de persze, nem engedte, hogy segítsünk. Így inkább egymást váltva, mindannyian letusoltunk. Én Valentinotól kaptam egy hosszabb pólót éjszakára, Daniel pedig Lucatól. Míg Stefania is követte példánkat, ágyba dugtuk a két kissrácot. A jó éjt puszi után szinte azonnal álomba szenderültek.
- Én is lefekszek – ásított Valentino, majd egy puszit nyomott a homlokomra. – Jó éjt, anyu! – szólt Stefanianak, aki ekkor nyitotta a fürdő ajtaját.
- Neked is – puszilta meg nagy fiát. – És te nem fekszel le? – mosolygott rám.
- Gondoltam még nassolok egy szelet süteményt – vallottam be.
- Veled tartok – ajánlotta. Beültünk a konyhába és beszélgetni kezdtünk.
- Rég nem volt ilyen szép karácsonyunk – vallottam be. – Még sose láttam Dant ilyen boldognak és felszabadultnak.
- Jól megértik egymást Lucával, pedig kétszer idősebb Danielnél – mosolygott.
- Igen – bólintottam. – Na és te? Boldog vagy?
- Természetesen – mosolygott. – Már csak akkor lennék boldogabb, ha végre Valentino találna maga mellé egy lányt.
- Biztosan fog – bólintottam. – Arianna talán egy tévedés volt, de biztosan tudom, hogy valahol a nagyvilágban van egy nő, aki tökéletesen kiegészíti majd Valet – mosolyogtam.
- Talán nincs olyan messze – pillantott felém. – Talán ez a személy közelebb van, mint gondolnád – mosolyodott el.
- Kicsoda? – döbbentem le. Miről maradtam le?
- Ugyan, Lia. Mindketten tudjuk, hogy szereted őt.
- Micsoda? – kérdeztem döbbenten. – Nem, én csak… mi csak barátok vagyunk! – védekeztem azonnal.
- Drágám, már nem vagyunk gyerekek! – simogatta meg a hátam. – Le se tudjátok egymásról venni a szemeteket – mosolygott. Megráztam a fejem.
- Csak képzelődsz – motyogtam. – Most megyek, fáradt vagyok – tudom jól, szégyen a futás, de most nem bírtam tovább ott maradni. Talán azért, mert tudtam jól, hogy Stefanianak igaza van.

Valentino nekem háttal feküdt, minden bizonnyal már álomvilágban járt. Felemeltem a takaró szélét és bebújtam mellé. Közben Stef is leoltotta a lámpát a konyhában és elvonult aludni.
Forgolódtam egy darabig, de nem tudtam elaludni, egyre csak azon kattogott az agyam, amit Stefania mondott. Ez tényleg több mint, barátság? Mi van, ha csak úgy látszik? Az ember néha képes beleszeretni az első emberbe, aki egy csöppnyi szeretetet mutat iránta, lehet, hogy velem is ez történt? !
- Min gondolkozol ennyire? – észre se vettem, hogy Valentino időközben megfordult, így szembe kerültünk egymással.
- Öhm.. csak beszélgettünk anyuddal és azon – hebegtem.
- Ennyire jó téma volt? – sötét volt, de így is láttam, ahogy mosolyog.
- Igen – bólintottam aprót.
- Na, és mi volt az? – simította meg arcomat. Mérlegelni kezdtem. Most mit tegyek? Mondjam el? Vagy inkább hazudjak? Végül úgy döntöttem, nem fogok hazudni, de a teljes igazságba se avatom be.
- Csak előadta egy tévképzetét, hogy neked én lennék a tökéletes nő – forgattam szemeimet a hatás kedvéért. Izmai megfeszültek, felsóhajtott, majd hanyatt feküdt és a plafonra meredt. – Mi a baj? – kérdeztem pár perc múlva.
- Lia, azok nem tévképzetek – suttogta. – Anya nem mondott hülyeséget.
- Úgy érted..? – gondolkodtam el. Most akkor azt akarja mondani, hogy ő is úgy gondolja, én vagyok neki a tökéletes nő?
- Lia – fordult végre szembe velem. – Emlékszel, mikor a múltkor megcsókoltál? – kérdezte. Ó jaj, pedig már kezdtem örülni, hogy elfelejtette eme baklövésemet.
- Igen – sütöttem le tekintetemet. – De én csak… - újra magyarázkodásba kezdtem, mire mutatóujját a számra tette.
- Te csak akkor is magyarázkodni kezdtél és belém fojtottad a szót - nézett rám teljesen komolyan, majd elvette az ujját.
- Ne haragudj! – suttogtam.
- Épp ez az! Nem haragudtam, Lia! Én örültem, hogy megtetted és lehet, hogy te utána megbántad, de nekem nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe és ne kívánnék újabbat. Lia én tudom, hogy csak nem rég találkoztunk újra, de én… szeretlek – ha az előbbiekkel nem is, az utolsó szóval mindenképpen levett a lábamról. – Azt hiszem mindig is szerettelek, valahol a szívemben, csak egy idő után feladtam a reményt, hogy majd újra találkozunk…- most én tettem ujjamat az ő szájára.
- Nem bántam meg – ráztam a fejem. – Csak talán attól féltem, hogy te félreérted, vagy talán én magam értem félre. Nem voltam biztos abban, hogy ez komoly szerelem-e vagy csak azt hiszem. Igazából most se tudom teljesen. Én még sosem éreztem így… - vallottam be. És tényleg így volt. Amit Daniel édesapja iránt éreztem csupán egy töredéke volt annak, amit most legjobb barátom iránt éreztem.
Elhúzta kezemet a szájáról, de csak azért, hogy közelebb hajoljon és lágyan megcsókoljon. Azonnal elmosolyodtam tettén és viszonozni kezdtem. Sokkal jobb volt, mint a múltkori csókunk. Őszintébb és igazibb. Nem kellett félnem attól, hogyan fogja kivenni magát, egyszerűen csak tettük, amire a legjobban vágytunk.

Huzamosabb csókolózás után vágyaink csak fokozódtak. Egy pillanatra a szemembe nézett, hogy komolyan gondolom-e a folytatást, de én biztosítottam róla, hogy igen. Hiába nem voltam nyolc éve senkivel se, a vágyaim felülkerekedtek félelmeimen.
Karomat a nyaka köré kulcsoltam ő pedig fölém kerekedett. Lágyan csókolta végig hasamat, miközben egyre feljebb tolta felsőmet. Végül kibújtatott belőle. Az első darabot hamar követte Vale felsője, majd nadrágja és fehérneműink is. Testeink minden rezdülésükben egyetértettek. Tökéletesen tudta éppen mire vágyom, vagy éppen hogyan. Hosszasan kényeztettük egymást, éjszakába nyúló együttlétünk során.